Ez az időjárás megér egy bejegyzést. A sok-sok nyári esőzés miatt kicsit kárpótolva érezzük magunkat, mivel az időjárás olyan remek viszonyokat teremt, hogy sokkal kellemesebb a kerékpározás, mint nyáron volt. Kis egészségügyi problémából lábadozó félben megkockáztattunk egyet a szokásos túráinkból, ami végül is nagyon kellemesre sikerült.

No, azért annyira nem, csak egy kicsit. Attila barátommal vasárnap nekiindultunk egy “fraknói kör”-nek, de most visszafelé. Remélve, hogy az időjárás nem tréfál meg minket, reggel hétkor indulás. Hívtuk Pétert is, de megint valami olyan kifogással állt elő, hogy a családdal mennek Olaszba nyaralni. Mindig talál valami átlátszó kifogást. Így ketten vágtunk neki…

Ma délben kezdődött a 20. Szuperinfó 24 órás úszónap. Nem mint résztvevő (pedig minden évben elhatározom, hogy kellene úszni pár hosszt), hanem mint az egyik támogató képviselője vettem részt az esemény megnyitóján. Ott olvasgatom a plakátot, hogy az idei események között fotópályázat is szerepel. Na, gondoltam, készítek a telefonommal pár képet, aztán beadom, ki tudja, hátha megtetszik valamelyik a zsűrinek. Kérdeztem is a szervezőket, hogy hogyan is lehet beadni a képeket, mire emlékeztettek rá, hogy én leszek az egyik zsűritag. Igaz, mikor szervezték az egészet, volt róla, szó, de ki emlékezhet mindenre .

Megint sportnap volt tegnap, ami azt jelenti, hogy délelőtt bringatúra, délután Forma 1. Most hárman indultunk neki Attila és Péter barátommal a túrának. Péter említette, hogy reggel, mikor ránézett a hőmérőre, ami két fokot mutatott, felmerült benne, hogy miért is nem a Forma 1-et nézi ezen a szép reggelen. Szóval, elég hideg reggelen indultunk el, de aztán ha a hőmérséklet nem is nagyon ment fel 10 fok főlé, a nap igen szép őszi napba fordult…

Reggel elindultunk az egyik szokásos 50 km-es túránkra, Attila barátommal, de mivel jól haladtunk, tettünk egy kis kitérőt, így az 50 km, majdnem 80 lett. Ma amúgy sem voltam valami nagy formában, így nem okozott pozitív élményt, hogy ebbe a +30 km-be beletettek egy hegyet is. Jó kis húzós szerpentin, az a fajta, amikor minden kanyarnál azt hiszed, hogy na, végre itt a teteje, pedig nem….

Az utóbbi, most már mondhatni, hogy hetekben, már nagyon komoly melegek voltak. Aztán egy hete, vagy van az már kettő is, jött az az ötlet, hogy ha már ilyen meleg van, a bringázásokat össze lehetne kötni némi pancsizással. Így az utóbbi két hétben a túra Sopron – Ritzing közötti útszakaszra korlátozódott. Miután átérünk a határon, remek kis lejtő van a tóig, ahol, ha nem fékezünk, 70 km/h feletti sebességet is el lehet érni. Természetesen visszafelé is tudjuk ezt. Na, nem a 70 km/h-t, hanem, hogy fékezés nélkül megyünk Mivel záróra előtt kb. egy órával érkezünk, a jegyszedő már nem igazán kér belépőt, de azért egyik nap vittünk neki egy kis Tokaji bort, a hálánk jeléü…

A “VasVilla” bringás túra, 2010-ben már a 19. alkalommal került megrendezésre. Azt nem mondom, hogy mindegyiken ott voltam, de azért elég sokszor körbekerekeztem a 27 kilométeres távot. Nem is a távolság, a táj és egyebek az élmény ebben a túrában, hanem az 1500 bringás csapat, ahogy kúszik fel a fertőrákosi dombon, mint egy nagy kígyó. Fiatalok ( a legfiatalabb végigtekerő 4 éves volt) és idősebbek ( a legidősebb 92 éves volt) középkorúak, tinik, mindenki teker. Van, aki poénra veszi, direkt rozoga, öreg bringával vág neki, vannak, akik extra bicajokkal teszik meg a távot….

Itt a tavasz! Remélem már a csúnya tél nem jön vissza, mert már kicsit elég belőle. Attila barátommal a jó időt egy kis tavaszköszöntő bringatúrával ünnepeltük. Reggel sms érkezett, hogy “az országútival gyere”. Ebből tudtam, hogy irány Ausztria, ott ugyanis olyan utak vannak, ahol a “vékony kerekűvel” lehet jókat túrázni. Szükség volt a pumpára, mert hónapok óta nem került elő a gép, de megérte, mert nagyon szép időnk volt. Sopron – Mattersburg két különböző útvonalon, olyan 50 km túra. Az osztrák határ közelében a szőlőföldek között rengeteg nagyon jó minőségű kerékpár út van. Szélesek, simák, nagyon jól lehet haladni. Már alig várom, hogy a Fertő tó körül is megtegyük a 125 km-es utat.

Hát ez így elég érdekes volt. Tulajdonképpen, ezzel az új rendszerrel, hogy nem lehet tankolni, igazán már nem is autóverseny, hanem gumiverseny lett az F1-ből. Kicsit olyan vonatozós volt az egész, szinte mindenki ott futott be, ahol elkezdte, csak szegény Vettel gumijai nem bírták. No, meglátjuk mit hoz a többi verseny, de így az elsőn látottaktól nem dőltem hanyatt.

Hát, ma lemaradtam az időfutamról , pedig nagyon kíváncsi vagyok, hogy Sumi mit alakít az idei évben. Sokan nem szeretik őt, de azért az utóbbi 15 évben, mióta figyelem az F1 történéseit, nem nagyon emlékszem olyan pilótára, aki egy rossz autóba ült át és úgy lett világbajnok, már majdnem az első évben. A Ferrari már azt fontolgatta, hogy kiszáll az F1-ből, adtak a Suminak 3 évet és ő a második évben világbajnok lett a piros autóval (is).

Végül is a hetedik lett. Majd meglátjuk mit alakít, és persze a többiek is. Sok új autó, sok új szabály, új csapatok. Reméljük izgalmas versenysorozat lesz az idén is.