A cím ellenére fordítva kezdem. Lebontják az első munkahelyem (Soproni Fésűsfonógyár). Nem mondom, hogy nagyon szerettem ott dolgozni, de az emlékek mégis előjöttek. Ott kezdtem dolgozni, ott szocializálódtam, mint munkatárs, ott dolgoztam mikor átszáguldott rajtunk a rendszerváltás.
Megint ART, vagyis Augusztusi Rondella Tárlat. Amúgy ez egy jó hír, csak bosszantó, hogy úgy mennek az évek, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Ez már a hatodik és a kör is már 10 éves. Idén ismét van egy téma. Eredetileg a 10 lett volna, de valahogy senkinek nem jött az ihlet a 10-el, így megváltoztattuk és lett az Én-Mi. Mindenki olyan képet készített…
A Három Hét Galéria első alkalommal hirdette meg „Hommage” pályázatát:
“Részben igazodva a retro ma már mindennapi jelenségéhez, olyan pályázatot hirdet meg a – főként kortárs fotográfiával foglalkozó – galéria, mely terveink szerint 2011 után is minden évben megrendezésre kerül.
A kiállításom már véget ért, a képek leszedésre kerültek, de még egy kicsit foglalkoznék vele, ugyan is ma kaptam meg a kiállításról szóló híradó részletet, amit most szeretnék megosztani, hátha van, akinek nem volt szerencséje megtekinteni a rövid kis beszámolót az eseményről.
Az Álomfirkák soproni megnyitó napjára eső egyházi események mellett tovább fokozta aggodalmam. hogy az eső is elég rendesen rákezdett alig egy órával a megnyitó időpontja előtt. Már hónapok óta készültem erre az eseményre, így nem igazán örültem volna, ha nem sikerül jól. De végül is úgy alakult, hogy az eső sem riasztott el mindenkit, így nagyon szép számú közönség érkezett. A látogatók egy része …
Ma délelőtt sétáltam egyet a városban, közben a telefonomra tegnap telepített fotó szoftverrel készítettem képeket. Aranyos kis darab. Régi gépeket lehet választani, filmet hozzá és abban a stílusban készíti el a képeket, ahogy az öreg masinák tették annak idején. Érdekes hatások érhetők el. Valahogy olyan “retro”…
Vasárnap “Álomfirka” megnyitó. Ma felkerültek a képek a falra. ELég kevesen jöttünk össze a képakasztásra, eleinte, de aztán jöttek a srácok segíteni, így emberi idő alatt végeztünk a képek keretezésével és az elhelyezéssel. Természetesen a hülyéskedés sem maradt el, egyik kolléga “beszorult”, mint Micimackó az ajtóba, de tőle, már megszoktuk. A keretekkel küzdöttünk rendesen, mert nagyon szépek, jól mutat az egységes keretben az egységes anyag, de a keretekben nagyon vékony az üveg, így már van olyan, ami újra van üvegezve…
Február közepén vehettem át a MAFOSZ E_MAFOSZ fotóművész diplomáját és most egy újabb hírem van. A Magyar Fotóművészek Szövetsége tagfelvételt hirdetett és beadtam a pályázatomat.
A fotókör vezetőjével beszélgetünk erről, de aztán abban maradtunk, hogy lehet, hogy érdemes lenne egy évet még várni. Aztán valahogy a beadási határidő előtt pár nappal meggondoltam magam és mégis elküldtem. Kaptam egy értesítést március végén, hogy technikai okok miatt a döntés még nem született meg…
Elkészült. Már aggódtam. Ahogy a fiamnál két évvel ezelőtt, most a lányom osztályánál is én készítettem a tablóképeket. Terv: Fekete fehér hagyományos tablóképek. Már novemberben készen voltak a képek. Akinek nem tetszett, még ismételni is tudott. Elkészültek a fekete fehér verziók. Önszorgalomból, meg, hogy lehessen válogatni, megcsináltam nekik a színes verziót is. A képék tablóra kerülése csak nem akart sikerülni. A gyerekek már aggódtak, velem együtt, hogy…
A fotókör egyetlen leány tagja beszervezett egy bandafotózást és megkért, hogy had használhassa a műtermem. Így a csapat ma összegyűlt és felkészült a fotózásra. Mindenki hozta a hangszerét, gitár, dob, mikrofon.
Van egy gitár, ami nekem nagyon tetszik és ez a Les Paul Gibson. Nos, az egyik srác egy gyönyörű bordó Les Paullal érkezett…