A cím ellenére fordítva kezdem. Lebontják az első munkahelyem (Soproni Fésűsfonógyár). Nem mondom, hogy nagyon szerettem ott dolgozni, de az emlékek mégis előjöttek. Ott kezdtem dolgozni, ott szocializálódtam, mint munkatárs, ott dolgoztam mikor átszáguldott rajtunk a rendszerváltás.
Az esti szokásos “na még végigkattintgatom az adókat” akció során elakadtam az EuroNews csatornánál. Hoppá Monacóban esküvő volt. Na, nem olyan, mint a múlkori, karótnyelős nagyon arisztokrata vagyokos angol, hanem ez olyan kis lazább. Itt Jean Michel Jarre koncert volt az esti desszert. Alig volt impozáns a Herkules öbölben felállított bazi színpad, meg a az órákon keresztül röpködő tűzijáték, de hát hercegéknél ez már így megy…
Mindig is lehetett hallani, hogy a Google nagyon szeretne egy Facebook szerű közösségi oldalt készíteni. Erre több próbálkozása is volt, de ezek általában elhaltak, mert nem igazán voltak sikeresek és nem is igazán sikerültek jól. Most felröppent a hír, hogy a Google+ al talán sikerül valami jót alkotni. Első pillantásra leplezetlenül egy Facebook utánérzés, de már kapásból van egy…
Valahogy a középiskolai évek mélyebb nyomot hagynak az emberben, mint más időszakok, a tanárokhoz is más a viszony, mint mondjuk az egyetemen vagy a főiskolákon. Az osztályfőnök talán még meghatározóbb, ami persze lehet pozitív és negatív is. Nekünk egy olyan osztályfőnökünk volt, aki csendes szavú volt, kedves, tudott velünk nevetni és valahogy sohasem volt olyan nagyon “szigorú”, de mégis tudott hatni ránk…
Édesanyám két hét múlva betölti a 70. életévét. Szép kor. Reméljük, még nagyon sokáig köztünk lesz.
Mivel még nem volt szerencséje látni a tengert, úgy határoztam, hogy a kerek évforduló alkalmából meglepem és egy hét végére leviszem a tengerhez, pontosabban Velencébe. Sokat emlegette, hogy szeretne eljutni Velencébe, még be is fizetett egyszer egy útra pár évvel ezelőtt, de sajnos akkor valamiért nem jött össze az út. Lignanoban foglaltam szállást…
A világ, néha másképpen működik, mint ahogy én látom? Itt ez a nagy buli. Hogy melyik? Hát a “Nagy Esküvő”. Nézem a híradót és nem értem. A hír, hogy még ma sem tudni, hogy a menyasszony milyen ruhában is lesz holnap. Na, mondom, nem elég, hogy ballag a lányom, meg érettségizik, még plusz ezek az izgalmak, hogy előző este még nem tudni, hogy milyen ruhában lesz az ifjú ara. Én ezt valahogy nem értem. Meg is osztottam az aggodalmam…
Igazán itt a blogom arra való, hogy érdekességekről vagy a gondolataimról beszámoljak, meg olyan dolgokról, ami velem történik. Nos, most igazán a munka tölti ki a napjaimat, az meg kit érdekel, nem? De. Ahogy Besenyő Pista bácsi mondáná. Most hirtelen az az állapot állt elő, hogy sok apróság jött össze és az ember szeretne az ügyfeleinek megfelelni, de a sok apróság sok idő és sok csúszás. Ilyenkor jól jön egy jó kis mondás…
Vasárnap lesz a MAFOSZ közgyűlés. Mivel a Soproni Fotóművészeti Kör egyik tagja sem mondható az adminisztratív dolgok kifejezett rajongójának, így kaptak az alkalmon, hogy engem választottak meg küldöttnek, aki képviseli az SFK-t a közgyűlésen, “úgy is mész átvenni a MAFOSZ diplomát” felkiáltással….
A versek önmagukban nem igazán fognak meg, mégis, néha összefutok egyel-egyel, ami valamiért mégis megragad. Most egy ilyent osztok meg:
Kántor Péter
Most az jut eszembe
Most az jut eszembe, mi lesz, mi lenne,
ha egyszer úgy esne, ha úgy esik tán,
valaki rám szólna, megkérdi tompán,
ha rám esik, rám esne, mint a medve
Nos, ez gáz. Emlékszem még, mikor a kezembe akadó számológépeken azt számolgattam, hogy ha 2000-ből kivonom az 1966-ot, akkor 34 az eredmény. Ez akkor azt jelentette, hogy valamikor a távoli jövőben, ami akkor nagyon távolinak tűnt, 2000-ben 34 éves leszek. És tessék, nem elég, hogy ez már nem a jövő, de az első évtized is elmúlt azóta. És nem elég, hogy elkezdődik egy új év, mindjárt a második napon öregebb is leszek egy évvel, bár ez már jó ideje így van. Szóval sikerült betöltenem a 45-t. Hja, szalad az idő…