Lebontják az első munkahelyem (Soproni Fésűsfonógyár). Nem mondom, hogy nagyon szerettem ott dolgozni, de az emlékek mégis előjöttek. Ott kezdtem dolgozni, ott szocializálódtam, mint munkatárs, ott dolgoztam mikor átszáguldott rajtunk a rendszerváltás. Nem mondanám, hogy mindennapi gondolataimban gyakran előfordult, de most, hogy látom, hogy kezd eltűnni, gyorsan készítettem még egy-két fotót. Ha hírek szerint valami kereskedelmi egység épül a helyén (csak nem?). Úgy sincs elég ebben a kis városban. Már nem igazán követtem a cég sorsát az utóbbi 20 évben, de annyit hallani, hogy már évek óta nem volt ott semmi. A fénykorában ezer ember is dolgozott ott. És most bontják. Az jut eszembe, hogy amikor régi soproni képeket nézegetek, mindig érdekes, hogy milyen is volt a város. Közben itt zajlik a változás körülöttünk. Ilyenkor nem olyan feltűnő, csak majd ha évek múlva nézegetjük a képeket.