AMBRITS TAMÁS

Az utóbbi, most már mondhatni, hogy hetekben, már nagyon komoly melegek voltak. Aztán egy hete, vagy van az már kettő is, jött az az ötlet, hogy ha már ilyen meleg van, a bringázásokat össze lehetne kötni némi pancsizással. Így az utóbbi két hétben a túra Sopron – Ritzing közötti útszakaszra korlátozódott. Miután átérünk a határon, remek kis lejtő van a tóig, ahol, ha nem fékezünk, 70 km/h feletti sebességet is el lehet érni. Természetesen visszafelé is tudjuk ezt. Na, nem a 70 km/h-t, hanem, hogy fékezés nélkül megyünk Mivel záróra előtt kb. egy órával érkezünk, a jegyszedő már nem igazán kér belépőt, de azért egyik nap vittünk neki egy kis Tokaji bort, a hálánk jeléül. Azóta már mosolyog is .

A tó kicsi, de nagyon szép és nagyon rendezett a környezete. Persze a látogatók 70%-a magyar, a parkolóban álló autók alapján. Persze, ez érthető. Nincs tömeg, remek környezet, kellemes víz és nincs messze. Érkezés után, gyors átöltözés és beugrás a hűs habokba. Úszkálás közben aztán meg lehet beszélni a világ ügyes bajos dolgait és közben lazulni. Az úszást azért nem sportként űzzük, hiszem még vissza is kell mászni a dombon, a határig.

Ma elmeséltem Attila barátomnak, hogy tegnap milyen finom rántott sajtot ettem a Country sörözőben, a Várkerületen. Attila ezen elgondolkodott és közölte, hogy ma hagyjuk ki a fejesugrásokat és kerekezzünk hazafelé, útba ejtve a Counryt, mivel igencsak megnőtt a kíváncsisága, milyen is az a rántott sajt. Így is tettünk. Út közben már telefonáltunk a tulajnak (aki gyerek kori barát), hogy melegítheti az olajat, mert jövünk. Mire megérkeztünk, már tálalta is a vacsit.