AMBRITS TAMÁS

Jean-Michel Jarre ismét Budapesten adott koncertet. Eleinte nem terveztük, hogy elmegyünk, de rajtam kívül a fiam is nagy Jarre rajongó, így 3 nappal a koncert előtt mégis úgy döntöttünk, hogy elmegyünk. Most már mondhatom, hogy nagy kár lett volna kihagyni.

Az évek során, ha finoman akarok fogalmazni, nem tudta önmagát felülmúlni, már ami az újabb és újabb lemezeinek az anyagát illeti, így kicsit aggódtam, hogy most a “Jarre 2010″ turnén majd a legújabb számait hozza, de szerencsére nem ezt tette. Hozta a nagy klasszikusokat az Oxygene és az Equinoxe lemezeiről, az Oxygene II-ről és a Magnetic Fileds-ről. Ráadásul nem az eredeti formában, hanem itt ott megbolondítva, hosszabban, improvizálva, egyszóval öröm volt hallgatni.

A 62 éves Jarre végigugrálta az előadást (talán néha még feleslegesen is). Külön érdekessége volt az előadásnak, hogy négyen adták elő és akármennyire szinti zene, tudtak ők is tévedni, egy – egy korai belépéssel és előbb elkezdett refrénnel , de nem baj, így életszaga lett a dolognak. A koncert vége felé, kicsit pátoszosabbra vette a figurát, ami nekem annyira nem jön be, de a ráadásokkal megint visszakanyarodott a nagy “slágerihez”, így nagyon elégedetten álltunk fel a székekből. remek este volt.