AMBRITS TAMÁS

Ma sportnap van. Délelőtt bringatúra, délután Formna 1. Az előzőt a nyeregben a másodikat a fotelben lehet élvezni.

Reggel elindultunk az egyik szokásos 50 km-es túránkra, Attila barátommal, de mivel jól haladtunk, tettünk egy kis kitérőt, így az 50 km, majdnem 80 lett. Ma amúgy sem voltam valami nagy formában, így nem okozott pozitív élményt, hogy ebbe a +30 km-be beletettek egy hegyet is. Jó kis húzós szerpentin, az a fajta, amikor minden kanyarnál azt hiszed, hogy na, végre itt a teteje, pedig nem.

 Szóval, ma kicsit megszenvedtem, de megérte, mert a táj, a környezet nagyon szép volt, rendezett falvak, gyönyörű erdős részek. Aztán egyszer csak felértünk a tetejére, onnan meg nagyon élvezetes volt a suhanás lefelé a jó kis kanyargós úton. Legközelebb majd az országúti bringával is meg kell tenni ezt az utat, de azt most éppen szervizben van, így a montival mentünk.

A képek akkor készültek, mikor elhagytuk Fraknó várát. Jó kis hegy, mert a várig már egy ideje gurultunk lefelé.

Az utóbbi, most már mondhatni, hogy hetekben, már nagyon komoly melegek voltak. Aztán egy hete, vagy van az már kettő is, jött az az ötlet, hogy ha már ilyen meleg van, a bringázásokat össze lehetne kötni némi pancsizással. Így az utóbbi két hétben a túra Sopron – Ritzing közötti útszakaszra korlátozódott. Miután átérünk a határon, remek kis lejtő van a tóig, ahol, ha nem fékezünk, 70 km/h feletti sebességet is el lehet érni. Természetesen visszafelé is tudjuk ezt. Na, nem a 70 km/h-t, hanem, hogy fékezés nélkül megyünk Mivel záróra előtt kb. egy órával érkezünk, a jegyszedő már nem igazán kér belépőt, de azért egyik nap vittünk neki egy kis Tokaji bort, a hálánk jeléül. Azóta már mosolyog is .

A tó kicsi, de nagyon szép és nagyon rendezett a környezete. Persze a látogatók 70%-a magyar, a parkolóban álló autók alapján. Persze, ez érthető. Nincs tömeg, remek környezet, kellemes víz és nincs messze. Érkezés után, gyors átöltözés és beugrás a hűs habokba. Úszkálás közben aztán meg lehet beszélni a világ ügyes bajos dolgait és közben lazulni. Az úszást azért nem sportként űzzük, hiszem még vissza is kell mászni a dombon, a határig.

Ma elmeséltem Attila barátomnak, hogy tegnap milyen finom rántott sajtot ettem a Country sörözőben, a Várkerületen. Attila ezen elgondolkodott és közölte, hogy ma hagyjuk ki a fejesugrásokat és kerekezzünk hazafelé, útba ejtve a Counryt, mivel igencsak megnőtt a kíváncsisága, milyen is az a rántott sajt. Így is tettünk. Út közben már telefonáltunk a tulajnak (aki gyerek kori barát), hogy melegítheti az olajat, mert jövünk. Mire megérkeztünk, már tálalta is a vacsit.

Ahol jártunk: Térkép

(a képek telefonnal készültek)

A “VasVilla” bringás túra, 2010-ben már a 19. alkalommal került megrendezésre. Azt nem mondom, hogy mindegyiken ott voltam, de azért elég sokszor körbekerekeztem a 27 kilométeres távot. Nem is a távolság, a táj és egyebek az élmény ebben a túrában, hanem az 1500 bringás csapat, ahogy kúszik fel a fertőrákosi dombon, mint egy nagy kígyó. Fiatalok ( a legfiatalabb végigtekerő 4 éves volt) és idősebbek ( a legidősebb 92 éves volt) középkorúak, tinik, mindenki teker. Van, aki poénra veszi, direkt rozoga, öreg bringával vág neki, vannak, akik extra bicajokkal teszik meg a távot.

Attila barátommal úgy döntöttünk, hogy némi extraként mi most kétszer tesszük meg az utat és így is lett . Eléggé a sűrűben indultunk, megkerültük szépen a Várkerületet, majd kezdtük előreverekedni magunkat. A menet elejét a Balfi pecsételő és pihenő helyen hagytuk el. Utána már mint magányos szökevények haladtunk előre. A túra utolsó tagjait szinte ugyan ott értük el, mint az elejét. A dupla távot 2 óra 10 perc alatt tettük meg. Úgy érzem, ezt jövőre ismét megpróbáljuk.

A szomorú hír, hogy valakit baleset ért a túrán és nem is kicsi, de pontosat a körülményekről és az állapotáról egyelőre nem tudok. Minden esetre szomorú, hogy ez történt

A túra GPS adatai az alábbi táblázatban láthatók. A Google Maps linkre kattintva látható a megtett útvonal.

Itt a tavasz! Remélem már a csúnya tél nem jön vissza, mert már kicsit elég belőle. Attila barátommal a jó időt egy kis tavaszköszöntő bringatúrával ünnepeltük. Reggel sms érkezett, hogy “az országútival gyere”. Ebből tudtam, hogy irány Ausztria, ott ugyanis olyan utak vannak, ahol a “vékony kerekűvel” lehet jókat túrázni. Szükség volt a pumpára, mert hónapok óta nem került elő a gép, de megérte, mert nagyon szép időnk volt. Sopron – Mattersburg két különböző útvonalon, olyan 50 km túra. Az osztrák határ közelében a szőlőföldek között rengeteg nagyon jó minőségű kerékpár út van. Szélesek, simák, nagyon jól lehet haladni. Már alig várom, hogy a Fertő tó körül is megtegyük a 125 km-es utat.

Hát ez így elég érdekes volt. Tulajdonképpen, ezzel az új rendszerrel, hogy nem lehet tankolni, igazán már nem is autóverseny, hanem gumiverseny lett az F1-ből. Kicsit olyan vonatozós volt az egész, szinte mindenki ott futott be, ahol elkezdte, csak szegény Vettel gumijai nem bírták. No, meglátjuk mit hoz a többi verseny, de így az elsőn látottaktól nem dőltem hanyatt.