AMBRITS TAMÁS

Jött a hír, hogy a győri bornapok eseménysorozat egyik “sztárvendége” az egyik kedvenc gitárosom, Al DiMeola lesz. Szabadtéri színpad, belépő nélkül, csak el kell menni Győrig, a Duna kapu térre.  Így sógorommal és Tamás barátommal péntek este felkerekedtünk és a vihar ellenére elautóztunk Győrbe. Ott kiderült, hogy a vihar erősebb volt, mint Sopronban és egyelőre bizonytalan, hogy mi is lesz a rendezvényekkel. A makacsul hulló eső ellenére az emberek kezdtek szépen gyülekezni a téren, de a színpadon még nem látszottak a készülődés nyomai még pár perccel a meghirdetett (előre is hozták egy órával) kezdés előtt sem. Aztán, jól értesült nézőtársunktól jött az infó, hogy elmarad a koncert, de a jó hír az, hogy szombaton 7 órakor mégis meg fogják tartani, de másik helyszínen, a Széchenyi téren. Ez jó hír, de egy újabb utazás. Hazafelé úgy döntöttünk, hogy azért nem hagyjuk ki.

Szombaton már sokkal barátságosabb időben utaztunk, és ez nem is változott. Ahogy várható volt, sokkal többen gyűltek össze a szép időben, mondhatni tele volt a Széchenyi tér. Magyar szokással ellentétben, szinte pontosan 7 órakor el is kezdődött a koncert. A bemondó hölgy megmosolyogtatta a közönséget, mikor a művész gitárjátékát virtuóz helyett “virtuális”-nak jellemezte. A koncert érdekessége, hogy a dobos egy (számomra) ismeretlen fiatal magyar zenész volt, és itt volt Horváth Kornél soproni származású ütőhangszeres is.

A koncert nagyon jó hangulatú volt. Látszott, hogy a zenészek maguk is nagyon élvezték a játékot. A ráadásban elsütötték a legnagyobb “slágert” a “Mediterran Sundance” című számot.

Mivel nem vagyok nagy riportfotós, ilyen eseményekre nem is viszek gépet, így egy szimpatikus fotóst kértem meg, hogy küldjön nekem pár képet emlékbe. Kiderült, hogy ő is soproni. Kicsi a világ. A mellékelt képeket Szalay György készítette.

Megjelent a BluesFloor blues csapat első CD-je. A címe: “Még egyszer újra”. A CD-n 10 remek saját számot találunk (nekem a lassú szám a kedvencem). Nagy örömömre szolgált, hogy a srácok felkértek, készítsem én a képeket a lemezborítóhoz és a kis füzethez, ami az információkat tartalmazza. A grafikai munkákat Tímár Gábor készítette. A képek koncertképek és műtermi fotók vegyesen. És természetesen az első példányok egyikét megkaptam ajándékba, méghozzá dedikálva

Jean-Michel Jarre ismét Budapesten adott koncertet. Eleinte nem terveztük, hogy elmegyünk, de rajtam kívül a fiam is nagy Jarre rajongó, így 3 nappal a koncert előtt mégis úgy döntöttünk, hogy elmegyünk. Most már mondhatom, hogy nagy kár lett volna kihagyni.

Az évek során, ha finoman akarok fogalmazni, nem tudta önmagát felülmúlni, már ami az újabb és újabb lemezeinek az anyagát illeti, így kicsit aggódtam, hogy most a “Jarre 2010″ turnén majd a legújabb számait hozza, de szerencsére nem ezt tette. Hozta a nagy klasszikusokat az Oxygene és az Equinoxe lemezeiről, az Oxygene II-ről és a Magnetic Fileds-ről. Ráadásul nem az eredeti formában, hanem itt ott megbolondítva, hosszabban, improvizálva, egyszóval öröm volt hallgatni.

A 62 éves Jarre végigugrálta az előadást (talán néha még feleslegesen is). Külön érdekessége volt az előadásnak, hogy négyen adták elő és akármennyire szinti zene, tudtak ők is tévedni, egy – egy korai belépéssel és előbb elkezdett refrénnel , de nem baj, így életszaga lett a dolognak.  A koncert vége felé, kicsit pátoszosabbra vette a figurát, ami nekem annyira nem jön be, de a ráadásokkal megint visszakanyarodott a nagy “slágerihez”, így nagyon elégedetten álltunk fel a székekből. remek este volt.

De régen is volt, mikor a 80-as évek elején, meg is kellene néznem, hogy pontosan mikor is, megjelent egy lemez: “Add nekem azt a régi hitem…” címmel. (megnéztem, 1983) Baráti körömnek és persze nekem is azonnal kedvence lett. Az akkori trubadúrok, “polbitesek”, különböző gitáros fazonok gyűjteményes lemeze.  Boros Lajos, Voga Turnovszky, Dinnyés József, Berki Tamás,  Vas Zoltán , Muszty – Dobay és még sokan mások vicces, kedves dalai mellett volt a lemezen két dal, Dévényi Ádámtól. Ez a két dal már akkor is magával ragadott, érdekes mondatfűzéseivel, rímeivel, de legfőképp a hangulatával. A lemezről talán a Voga – Turnovszky duónak jelent meg utána a legtöbb lemeze, a többiek eltűntek, nem tudni mi lett velük.

Később sikerült egy Dévényi Ádám kazettát vennem, de sajnos az az idők során, elkeveredett. De sajnos róla sem lehetett sokat (semmit) hallani. Majd a ’90-es években (1994) az egyik Bahia boltban nagy örömmel fedeztem fel, hogy megjelent egy CD, “Mindennapi éjek” címmel. Erre már vigyáztam, nagy kincs. Dévényi Ádámról annyit sikerült megtudni, hogy a Bikini együttes dalainak írt szöveget, de újabb saját anyagról semmi hír.

Az internet korszakban keresgéltem, de semmi infó, újabb CD. Aztán fel is adtam. Viszont a napokban tudtam meg, hogy mégis megjelent egy új CD, még 2008-ban. Dévényi Ádám és az Átmeneti Kabát – Olyan jó. Annyira más, mint amit a zenei világ ma mutat, annyira egyedi, kellemesen  szomorkás, magával ragadó, egyszer nem meghallgatós, újra-újra lemez. Igazi élmény ez a zenei anyag.

Pár évvel ezelőtt volt szerencsém Münchenben egy koncerten részt venni. Akkoriban a 30 éves Oxygene lemez anyagát adta elő az eredeti 77-es hangszereken, ami külön élmény volt.

Az idén a Francia szintetizátor-mágus ellátogat Budapestre. Turnéjának címe egyszerű: 2010. Így kíván tisztelegni Arthur C. Clarke előtt. Az író és a zenész jó barátok voltak, a 2010 második űrodüszeia után Arthur többek között Jarre-nak is köszönetet mondott, akinek zenéje segített inspirálni őt a regény írása közben.
Jean-Michel Jarre mindig is híres volt színpadi szerepléseiről, hiszen kizárólag a legmodernebb színpadtechnikával áll rajongói elé. Így lesz ez május 24-ei, Papp László Budapest Sportarénában tartott magyarországi koncertjén is, ahol a zenész teljes életművéből hallhatunk majd dalokat , de a tervek szerint ízelítőt kapunk készülő lemezéből is.