AMBRITS TAMÁS

Írtam, hogy ellopták a tévénket a kirakatunkból. A hír bekerült a Kisalföld helyi napilapba is. Azóta kaptunk olyan híreket, hogy lehet, hogy a rendőrség már meg is fogta a tetteseket. Még nem megerősített hír, de reméljük igaz. Megmondom őszintén, nem nagyon hittem benne. Éjjel, kapucnis pulcsiban elszaladó árnyak alapján nem éreztem, hogy olyan sok nyom van, de úgy látszik, a rendőröknek is vannak eszközeik, amiről nem tudunk és ennyi alapján is el tudnak jutni a tettesekhez.

Hát ez szar érzés. Hajnali fél négykor ébresztett a biztonsági szolgálat, hogy betörtek a boltunkba és elvitték a kirakatban lévő tévé készüléket. Nem mondom, hogy frissen ugrottam ki az ágyból, de aztán mégis sikerült. Gyorsan odarohantunk, láttuk, hogy a kirakat a járdán hever, mármint, ami megmaradt belőle, a TV sehol. Érdekes, hogy a DVD lejátszót nem vitték el, pedig az kisebb, könnyebb, de úgy látszik az nem kellett nekik.

A biztonsági szolgálat embere várt minket, és a rendőröket. A rendőrök érkeztek is, de először körbejárták a környéket, hátha összefutnak a tettesekkel. Majd kis kérdezgetés és újabb várakozás.

Most volt élőben CSI Sopron. Megérkeztek a helyszínelők. ujjlenyomat keresés mókusszőr ecsettel, és egyéb eszközökkel, persze gondolom egy ilyen utcafronti kirakaton lehet egymillió ujjlenyomat, persze ebben egyáltalán nem vagyok szakértő. Minden esetre alaposan megvizsgálták a helyszínt. Közben kiderült, hogy a környéken ez már a negyedik eset. Az utóbbi napokban már három kirakatból vitték el a bemutatókat vetítő tévéket.

Fárasztó egy ilyen eset, főleg, ha az ember nem tudja kialudni magát. Aztán reggel biztosító, üveges, stb. No, meglátjuk, milyen sikerrel jár a nyomozás…

Karácsony, szülinap, névnap mindig egy alkalom, amikor ajándékot lehet kapni. Most ezeket az alkalmakat kihasználva szert tettem Rejtő Jenő összes művére egy nagyon szép kiadásban. Már régen szerettem volna ezt a gyűjteményt, mert már voltak ilyen összegyűjtött kiadások, de ez különösen tetszetős lett. Így most a már rongyos, szakadt régi példányokat leselejteztem, egyelőre némi áthelyezéssel és az újakat helyeztem a polcra.

Egyik nap aztán levetem az első kötetet, belelapoztam és azon vettem észre magam, hogy már el is merültem 13. Pác Tivald történetében (Néma revolverek városa). Nem először olvasom a P. Howard történeteket, de most megint rá kellett jönnöm, hogy az élvezeti értékét nem is a történet, hanem a stílus, a magyar nyelv virtuóz használata, szófordulatok visszautalások, kényesen megfogalmazott részletekben való elveszés hozta humor ad egy nagyon egyedi hangulatot. Ennek most nem lesz vége, mind a hat kötet ki lesz végezve. Nem is értem, hogy Rejtő miért is “ponyva”, miért volt (van) vele szemben ez az előítélet. Csak pár oldalt kell elolvasni és világos, hogy a téma ponyva, de a stílus, az egésznek a hangulata igazán remekművekké teszik a regényeket.

Olvasom a hírportálokon, hogy az Apple bejelentette, hogy április 3 lesz az iPad megjelenésének a dátuma. Nézegettem a képeket, videókat és elgondolkodtam rajta, hogy igazán mire is jó ez a tábla számítógép. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mekkora sikere lesz, lesz-e olyan sikeres, mint az iPhone telefonjuk.  Próbálom elképzelni, hogy mire is lehet ezt használni. Mondjuk kézben kellene egyet tartani,  hogy érezze az ember a méret és súly dolgokat, de így látatlanban elég nehezen találom, hogy mire is lehetne használni. Ahogy olvasom, nagy a várakozás, az USÁ-ban megint lesz “ottalvós” várakozás, hosszú sorok. Cipelni nagy, dolgozni kicsi. Persze este egyszerűen be lehet vinni az ágyba, Facebook, twitter stb. Lehet, hogy mégis van benne valami

Az AXN adón elkezdték vetíteni a Jövő emlékei (Flashforward) sorozatot. Valahogy úgy alakult, hogy nem tudtam nézni a sorozatot, pedig a beharangozó nagyon felkeltette az érdeklődésemet, de szerencsére kiadták könyvben is, amit már el is kezdtem olvasni. Az már az elején kiderült, hogy sorozat és a könyv csak az alapötletben azonos, mert a sorozatban nyomozók a főszereplők, míg a könyvben tudósok.

Valahogy az ilyen idővel kapcsolatos történetek mindig megmozgatja a fantáziámat. A történet szerint az összes ember 2 percre elveszi az eszméletét, és ez alatt az idő alatt egy látomásuk, álmuk van, amiről kiderül, hogy a jövő egy szeletét látták. Később az is világossá válik, hogy mindenki a jövő egy adott pillanatát látta, így elkezdik összerakni az eseményeket, összerakni a jövő egy szeletének darabkáit.

Nagy kérdés, hogy a jövő megváltoztatható-e, vagy amit láttak, az már az a jövő, ami úgy következett be, hogy tudtak róla. Ezen el lehet elmélkedni egy darabig. Minden esetre nagy izgalommal olvasom tovább a könyvet, hogy az író milyen következtetésre jut, hová viszi el az olvasót.