AMBRITS TAMÁS

A tegnapi dekadens portré tulajdonképpen amiatt jött létre, mert egy whiskey tárgyfotót szerettem volna készíteni. Aztán kicsi “bolondozás” lett belőle, de természetesen azért a tárgyfotó is elkészült. Volt a szivar is, mint kellék, de aztán nem sikerült tetszetős beállítást találni (hamutartót meg elfelejtettem beszerezni), így ezen a képen nem szerepel a szivar, ami a portrékon nagy szerepet kapott, annak ellenére, hogy nem dohányzom és nem is nagyon bírom. Készültek ilyen reklámfotó jellegű képek és stock fotónak szánt képek is.

Ismét a műteremben kísérleteztem tárgyfotókkal (most egy Sétáló János whisky volt terítéken, majd később azt is megmutatom), és közben az jutott eszembe, hogy ha már ennyit játszom a fényekkel, vajon ha nem tárgyakat világítok meg vele, hanem beállok én a lámpák közé, vajon mi sül ki belőle. A pia adott volt. A hangulathoz egy szivart is beszereztem és meg is gyújtottam, ennek az lett az oka, hogy a portré elég dekadensre sikerült. A szesz nem fogyott, de szivar csak úgy volt hajlandó füstölni, ha szívtam egy kicsit (a fújásra nem reagált). Nos, mivel egyáltalán nem dohányzom, sőt a cigifüstöt nagyon nem szeretem, eléggé megviselt ez az akció. Fotózás után kicsit levegőznöm is kellett, mert éreztem, hogy fejbe vágott és kicsit még szédültem is tőle. Na, ja, amikor a ló nem szokta a szántást. Az biztos, hogy nem leszek dohányos, nem mintha akarnék, de még véletlenül sem. Ja, vissza képhez. Az a meglátásom, hogy ez a világítás, némi módosítással nagyon jó portrézáshoz is, az hiszem, ezt még más modellel is ki fogom próbálni.

Egy régi ismerős leánya szeretné anyut meglepni egy képpel önmagáról, hogy anyunak legyen, míg ő elmegy a messze lévő iskolába. Így bevonultunk a műterembe és próbáltunk összehozni egy jó képet. A leány kicsit zavarban volt, a természetes mozdulatai  mindig akkor jöttek, amikor levettem a gépet a szememről. Igaz, ezt iszonyatosan jó érzékkel csinálta, ha kértem volna sem lett volna precízebb. Ennek ellenére, azért kiismertük egymást és a végére sikerült egy olyan képet készíteni, ami mindenkinek tetszett, így remélhetőleg anyuka is elégedett lesz.

Megmosolyogtattam magam. Keresgéltem a képek között, most már nem is tudom, hogy mit kerestem, és a virtuális kezembe akadt egy régi kép, amiről már teljesen meg is feledkeztem. Kicsit karikatúrásra sikerült fotó. Ezt még a régi gépemmel készítettem, amikor az akkor új nagylátszögű objektívemet próbálgattam. Hogy hol készült, arra már nem emlékszem, de most nagyon jót mosolyogtam rajta, gondoltam másnak is megadom ezt a lehetőséget.

Az utóbbi, most már mondhatni, hogy hetekben, már nagyon komoly melegek voltak. Aztán egy hete, vagy van az már kettő is, jött az az ötlet, hogy ha már ilyen meleg van, a bringázásokat össze lehetne kötni némi pancsizással. Így az utóbbi két hétben a túra Sopron – Ritzing közötti útszakaszra korlátozódott. Miután átérünk a határon, remek kis lejtő van a tóig, ahol, ha nem fékezünk, 70 km/h feletti sebességet is el lehet érni. Természetesen visszafelé is tudjuk ezt. Na, nem a 70 km/h-t, hanem, hogy fékezés nélkül megyünk Mivel záróra előtt kb. egy órával érkezünk, a jegyszedő már nem igazán kér belépőt, de azért egyik nap vittünk neki egy kis Tokaji bort, a hálánk jeléül. Azóta már mosolyog is .

A tó kicsi, de nagyon szép és nagyon rendezett a környezete. Persze a látogatók 70%-a magyar, a parkolóban álló autók alapján. Persze, ez érthető. Nincs tömeg, remek környezet, kellemes víz és nincs messze. Érkezés után, gyors átöltözés és beugrás a hűs habokba. Úszkálás közben aztán meg lehet beszélni a világ ügyes bajos dolgait és közben lazulni. Az úszást azért nem sportként űzzük, hiszem még vissza is kell mászni a dombon, a határig.

Ma elmeséltem Attila barátomnak, hogy tegnap milyen finom rántott sajtot ettem a Country sörözőben, a Várkerületen. Attila ezen elgondolkodott és közölte, hogy ma hagyjuk ki a fejesugrásokat és kerekezzünk hazafelé, útba ejtve a Counryt, mivel igencsak megnőtt a kíváncsisága, milyen is az a rántott sajt. Így is tettünk. Út közben már telefonáltunk a tulajnak (aki gyerek kori barát), hogy melegítheti az olajat, mert jövünk. Mire megérkeztünk, már tálalta is a vacsit.

Ahol jártunk: Térkép

(a képek telefonnal készültek)